2021-ben ismét népszámlálás lesz Szlovákiában. A népszámlálások kulcsfontosságúak a nemzetiségek szempontjából, hiszen ezek hozzák létre azokat a hivatalos adatokat, amelyek alapján „kiosztják” a törvényileg adott nyelvhasználati és egyéb jogokat. A legutóbbi, 2011-es méréskor a várakozások alatt „teljesített” a magyar közösség, hatalmas esést produkálva számos településen.
A jövő évi népszámláláson egy új elem került játékba. Az előző kormány idején ugyanis elfogadtak egy változást, mely lehetővé teszi, hogy a lakosok nem egy, hanem két nemzetiséget is megjelöljenek a népszámlálási íven. A két kérdés egymás után vetődik fel: előbb azt valljuk meg, mi a nemzetiségünk, utána azt, emellett van-e még más nemzetiségünk is (maximum még egy). Nagyon komoly változás, amelyet érdemes higgadtan, elemző módon átgondolnunk. Az említett változás egyik kezdeményezőjeként szeretném ebben az írásban elindítani az erről szóló vitát.
Kinek jó ez? A több identitás bevallásának lehetősége megszokott az európai gyakorlatban, például Magyarország is sikeresen alkalmazza. Az elméleti oldala egyszerű: nem mindenki van abban a szerencsés(?) helyzetben, hogy egyetlen nemzethez tartozónak érezze magát. Több adott személy több nemzetiséget is magáénak érezhet: eltérő nemzetiségű szülők (úgynevezett vegyes házasságok), nyelvi asszimiláció (például magyar romák), nem teljesen kiforrott nemzetiségi identitás (például szlovákiai ruszinok), etno-vallási közösségek (például a zsidóság), de akár az állampolgári elv nemzetiség elé helyezése miatt valaki nem biztos, hogy könnyen és szívesen választ egyetlen nemzetiséget. Mindenki, aki ilyen vagy olyan okból, a több lehetőség közül eddig csak a szlovákot választotta, ezzel a saját, másik nemzeti közössége jogait gyengítette. Egy szlovák–magyar vegyes családból származó, szlovákul már jobban beszélő gyerek lehet, hogy a szlovák nemzetiséget választja, ha választania kell. Mostantól nem kell, megjelölheti mindkét szülője nemzetiségét. Különösen problémás a romák kérdése, hiszen a népszámlálásban csak töredékük választotta a roma nemzetiséget. A népszámlálás 105 ezer romáról tud, a mélyebb módszertannal dolgozó Roma Közösségek Atlasza 2019-es kiadása (amelynek társszerzője voltam) 440 ezerre becsüli a számukat. Tehát csak kevesebb mint minden negyedik romát sikerült „felmérni”. Halmozottan hátrányos helyzetben vannak a magyar ajkú romák, akiknek elemi érdeke magyarnak vallani magukat (hiszen ehhez köthetők a nyelvi jogaik), de közben legalább annyira erősen érezhetik magukat romának is. Ez a kettős nyomás sokakat állít lehetetlen feladat elé. A gömöri Szútorban például 2001-ben a többség (57%) magyarnak vallotta magát, 2011-ben viszont már 82% romának. Ugyanazok az emberek: a Roma Közösségek Atlasza szerint ma a szútori lakosság gyakorlatilag teljes egésze magyar ajkú roma.
A ruszinoknak is segítséget jelenthet a kettős identitás lehetősége. Szlovákiában sokkal több ruszin származású személy él, mint a 2011-ben megtalált 33 ezer. Tízezrével vannak olyanok, akiknek a gyökere ruszin, mégis a szlovák nemzetiséget választották, esetleg az ukránt. Ennek az az oka, hogy a ruszin nemzetiséget a szocializmus alatti szisztematikusan elnyomták, illetve mesterségesen helyettesítették az ukrán, szlovák, csehszlovák identitással. Az új rendszerben egy ügyes kampánnyal a ruszin közösség rengeteg új, ruszin identitást is bevalló személlyel gyarapodhat. Nem kell, hogy „csak” ruszinok legyenek, de lehetnek ruszinok is. Kötőjeles identitások Az ilyen, ruszin–szlovák (szlovák–ruszin) kettős nemzetiségű kombinációkat szokták kötőjeles identitásnak nevezni. Amerikában nagyon sok ember látja magát így, kötőjelesen, olasz–amerikainak, ír–amerikainak vagy magyar–amerikainak a Kennedyektől kezdve Teller Edén át Columbo felügyelőig. Felénk kevésbé bevett modell, de például Magyarországon jól működik. Ott a kettős identitás bevallásának lehetőségével sikerült talpra állítani a kitelepítések által meggyengített sváb (német–magyar) közösséget, de 2001 és 2011 között minden egyes nemzetiség száma a többszörösére emelkedett.
A kettős identitás jelentős potenciált jelent a szlovákiai magyarok számára is, hiszen megszólítható lesz számos olyan ember, aki nem lenne hajlandó csak a magyar nemzetiséget megvallani. Olyan településeken, ahol inog a 15%-os kisebbségi nyelvhasználati jog (Szenc, Vágsellye, Rozsnyó), egy jó kampánnyal megtalálható egy olyan kritikus tömeg (15%-ról beszélünk), amely hajlandó megvallani a magyar származását a nyelvi jogok megőrzése végett.
Az első reakciók alapján van, aki veszélyt lát a fordított, szlovák–magyar identitás megjelenésében. Névleg, hogy ez a kombináció visszaszorítja majd a „tiszta” magyar identitást, felhígítva a közösség identitását, roncsolva tartását. Tartja magát egy nézet, mely szerint azok, akik „csak” kötőjelesen vallják be a magyar nemzetiségüket, nem vesznek részt a közösségi életben. Ezt a gyakorlati tapasztalat nem támasztja alá sem Magyarországon, sem az USA-ban, sőt.
Végképp abszurdnak tartom azt az érvet, hogy baj, ha valaki a magyar mellé behúzza a szlovák nemzetiséget is. Én biztosan nem fogom, de nyilván lesznek olyanok, akik némi megkönnyebbüléssel megteszik. Jó lenne megérteni, hogy ez nem nulla összegű játék: azzal, hogy valaki mást is ikszel, mint a magyart, a másik közösség nyer, de mi nem veszítünk. (Egyébként a népszámlálásban szlovákot vallani a magyarral szemben semmilyen előnyt nem ad az itteni szlovákságnak. A déli településeken sem.)
Akármilyen veszélyt látunk is, a lehetőség az, amire a magyar közösségnek koncentrálnia kell. Lehetőség arra, hogy visszahúzza az ingadozókat a kritikus tömegbe. Lehetőség arra, hogy a szórványban levők is megszólítassanak. Lehetőség arra, hogy a magyar romákat ne állítsuk lehetetlen döntés elé. Lehetőség arra, hogy stratégiai kampányokat folytassunk az ingadozó településeken, és nem azzal az üzenettel, hogy „szlovák helyett legyél magyar”, hanem azzal, hogy ha vannak magyar gyökereid, miért ne lennél magyar is, és ideális az lenne, ha első helyen lenne a magyar. Ha ügyesek leszünk, dramatikusan lassítható a magyarság fogyása, ami pozitív hatással lenne az itteni magyarság közhangulatára.
Az értelmezés fontossága Ha a nemzet hígulását nem látom is veszélynek, van egy reális kérdés, amire nem árt figyelni. Ez pedig az értelmezés kérdése. Magyarországhoz visszatérve, az ottani gyakorlat az, hogy ha az állampolgár bármely kérdésben (nemzetiség 1-2, anyanyelv) kisebbségit vall meg, akkor onnantól ahhoz a kisebbséghez tartozónak fogadják el. Szlovákiában ezt az értelmezési keretet 2021 után kell kialakítani, ideálisan a magyar modellel összhangban. Fontos lesz, hogy a nemzetiség bevallásának sorrendje ne befolyásolja figyelembe vételét. Ez elsősorban az akkor hatalmon levő kormány feladata lesz, de a magyar (és egyéb) kisebbségi közösségeknek mostantól kezdve hallatniuk kell a hangjukat. Fontos reagálni arra a kritikára, hogy előre tudjuk, a Statisztikai Hivatal ellenséges módon fogja értelmezni az eredményeket, hiszen a szlovák állam minden lépésében ellenséges a magyarokkal szemben. Azonban pontosan ez az elvileg ellenséges szlovák állam volt az, amelyik 2021-re lehetővé tette a többes identitás bevallását, ami a kisebbségeket erősíti. Ezért a megelőlegezett bizalmatlanság indokolatlan, figyelni azonban fontos lesz. Az előttünk álló feladatok A kettős identitás bevallásának lehetősége új elem a népszámlálásban, ezért arról fontos tájékoztatni a lakosságot. Sok embert ez egyáltalán nem érint – egyértelmű a hovatartozásuk, és átugorják a második kérdést. Akiket azonban érdekelhet a kettős bevallás lehetősége, tájékoztatni kell arról, hogyan és miért tehetik meg. Információs kampányra van szükség, amely főként a fent jelzett célcsoportokra koncentrál.
A két nemzetiség lehetőséget ad a „kiegyezésre” a roma aktivistákkal a magyar ajkú romák lakta településeken. A két nemzetiség végre nem riválisként, hanem egy közös mobilizációs kampány szövetségeseként tekinthet egymásra. A magyar romák nemzetmegtartó ereje a Gömörben és azon túl ma már közismert tény, most se feledkezzünk meg róla.
Megcélozhatók azok, akik elszlovákosodó városainkban, falvainkban élnek, és partnerek lehetnek a nemzetiség kritikus tömegének megtartásában. Például azért is, hogy gyermekeik még járhassanak abba a magyar iskolába, ahová ők nem járhattak, mert a szüleik a szlovák iskola mellett döntöttek. Vagy azért, mert a nemzetállami uniformizációt szép lassan felváltja a lokális identitások romantikája, amibe sokak számára fér bele a kisebbségi nyelv és kultúra ismerete és elismerése.
Beszélni kell azokhoz, akik hajlandók stratégiailag gondolkodni a népszámlálásról, mint a polgármesterek, a civil szervezetek és az egyházak helyi képviselői. Ebből a szempontból fontos, hogy már ülésezik az a közös munkacsoport, amely a főbb szlovákiai magyar szervezeteket köti össze.
A két nemzetiség bevallásának lehetősége hatalmas esélyt jelent a magyar közösség számára, hogy további évtizedekre bebetonozza pozícióját, sőt, akár javítson rajta. Az ideologikus nemzetmentés, a nemzetrész tisztaságának felesleges masszírozása helyett arra kell törekednünk, hogy minél több emberrel értessük meg, miért fontos magyart vagy magyart is választani a népszámlálási íven. Ez most nem az ideológiai csaták ideje, hanem a magyarság szempontjából kulcsfontosságú 2021-es népszámlálási adat felfelé tolására adott szűk év. Használjuk ki maximálisan.
Comments